Semmi komoly

Nyitott szemmel

Térerő Mankó

Tavaszi nap, avagy telefon, ami összeköt

Március 20, délidő. Budapesten igazi tavaszi nap. Napsütés, enyhe szél, itt az idő, hogy beüzemeljem a bringám. A kívételesen kevés időmből 2 órára futotta, egy oda, egy vissza. Az odaút csodálatos, megmozgatni az izmokat jóleső érzés, mennék még tovább, de hát az idő.. Visszafordulok, eszembe jut egy sürgős telefon, nincs forgalom, jó az út, hát …

[ teljes írás ]

Március 15

Nemzeti ünnepünkön kiderült, hogy mi fontos, mi nem. Fontos-e, hogy melyik oldal milyen létszámban képviselteti magát az ünnepségnek nevezett demonstrációkon? Fontos-e, hogy a résztvevők többsége pártszimpátiából, vagy egyéb okokból vesz részt a megmozdulásokon? Fontos-e, hogy miért érdeke a lengyel állampolgároknak és egyéb külhoni lakosoknak a részvétel az ünnepen? Fontos-e, hogy mindezt miből? A természetnek ennél …

[ teljes írás ]

Tavasz

Régen írtam. Kedvem sem volt, meg publikus témám sem, egyébként is panaszból teli a padlás. Változni fog ez, csak várom a jó időt. Várom a tavaszt, az idén is jön, és jövőre is. Én kivárom.

Megszorítások nélkül

A “magyarok vezetője” szerint – ő az aki sohasem hazudik – Magyarországon nincsenek megszorítások, nem voltak, és nem is lesznek, a kabinetnek csak akciótervei, átszervezései vannak, a terheket pedig kifejezetten a nagy cégekre és a bankokra helyezik, nem pedig az emberekre. Akkor vajon mitől mennek fel az árak? Hetente nő az élelmiszer, és egyéb termékek …

[ teljes írás ]

Összefogás?

2012 London. Huszonöt dobogós magyar sportoló. Együtt izgultunk, szurkoltunk, együtt örültünk, és hatódtunk meg könnyekig egy-egy magyar győzelmen. Együtt az egész ország. Kit érdekelt, hogy olimpikonjaink bal-, vagy jobboldali nézeteket vallanak-e? Magyar versenyzők és mi szurkolók is magyarok, – megfeledkezve pártszimpátiánkról – együtt egy célért. Augusztus 12 -én véget ért az olimpia. Véget ért a …

[ teljes írás ]

Péntek 13

Rejtő Jenő mondta: „Nem vagyok babonás és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás”. A félelem a tizenhármas számtól, (triszkaidekafóbia) a bibliai időkbe nyúlik vissza. Az utolsó vacsorán tizenhárom vendég – tizenkét apostol és maga, Jézus – vett részt, a Messiást eláruló Júdás volt az, aki tizenharmadikként …

[ teljes írás ]